5
Bináris moraj csitít
A vasvilág frekvenciaszögei
éjjelt kalapálnak a nappalba,
számhalmazokból koszorút fonva
a horizont láthatatlan körein.
Kiégett biztosítékká vedlem
töltésekben csendben zúgó testem.
Szimulált világ
Ébenszárnyú, acélajkú éjszaka
mesél, dalokat kattog. Kábító,
ismeretlen hangú száján a szó
út a semmin. Képzelt világé a ma;
lázálmas gyötrelem a tegnapé:
szabadnak érzem magam újra én.
Statikus valóság
Ólomhéjak mögül, bágyadt pupilla
résein szűrődik az idegen,
pillanatyni csodaföld hidegen.
Részecskéket fésül pár sötét pilla:
építenek atomokból sejtet,
sejtekből szervet, szervekből testet.
Molekulanász
Vákuumcsendben csengnek: harangnyelv a tánc,
faltól testnek ütköző szerelem
reagáns kapcsolat a semmiben.
Szakad, átszervez, kötöz atomi lánc,
és egy apró, fatális hibából
lét születik a molekulából.
Mechanikus
Érzem dobogó motor-szívem. Zajong!
Anyag süvít tűhegy alagutak
alatt, és receptoraimba futnak
az erők. Szememben értelem ragyog,
mesterséges. De ha mesterséges,
mi a neve gyártó mesterének?
