LXXV.

Pendura 2012.11.25. 20:11

Utazásaim
parázs

Dekonstruált obstrukciók
absztrakt hangon nyöszörögnek.

Darabokra szakadt
a pillanat az öröknek:
csoszog csak a másodperc,
fújja szél fülünkbe.
Rárobban a bal kamra
minden egyes ütemre.
Adászajban fütyülnek a
pillanat lenyomat árnyai,
levegőt ha szánkba
lobbantanak felhőnek ősszájai.

Szememmel nyelem a
kimeredt világot,
hámszöveten, membránon vibrálok.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pavornocturnus.blog.hu/api/trackback/id/tr304925145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása