A költő
Papírra grafitból magokat
elvetek,
a semmiben a mindeneken
merengek,
ok nélkül és cél nélkül mindent
szenvedek,
csak gondolatom vesztésétől
rettegek,
betűerdőkön egyre csak
elveszek,
zárt ajtóként, kulcs nélkül is
megtetszek,
felhők fölül, pokol alá
leesek,
virradó nappal boldogan
felkelek,
hús pólyájában férgeket
nevelek,
pókháló lombok árnyékán
nevetek,
semmilyen éggel vidáman
szemezek,
szelek hullámán tört karral
evezek,
arcomba rongyokat mélán
temetek,
üres szívvel, képmutatón
szeretek.
