Nosztalgia
Tüdőmbe horgolt illatok,
agyba égett negatív-fotók,
a szembe vakfoltos tegnapok,
fülbe echók, karon csiklandozók,
tompa érzések táncolnak.
Halk szavak arcomba karcolnak
domború-, homorú íveket,
boldog-szomorú könnyeket,
hogy nincs már tegnap,
mert nincs már tegnap.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
