H-moll prelúdium
Hamis csókot lehel homlokodra
a hazug ég, a hazug szerető:
hűs, hullaszag, nem-igaz szavakat,
sötét, hullócsillag szeretleket.
Halkan suttogja füledbe csengő,
selymes szellő, bársonyfelhő szárnyán
vallomását az ég, a hitszegő,
melegnek tetsző hideges csókját.
Ne higgy! ne higgy! ne higgy a hazugnak,
maszk mögött színjátszó, mocskos arcnak,
csalfa, hitszegő, titkos szavaknak,
himnuszfüstbe bújt, hamis csókoknak.
Halálos csókját okádja rád
a hazug a hazug a hazug a
szemét. Csak rohan a gyönyör után.
Lomhán, lassan a tested felfalja.
