H.G. emlékére
Pisszeg, búg harmat, remeg.
Vibrál előttem rengeteg.
Szívem felett kopog kezed,
oszcilloszkópgörbe rezeg.
Tüske kúszik, testen szemek,
hosztilis hantban fekszek.
Virág hajlik, szalsza-szelek
erejének én görnyedek,
szemgolyóba völgyek-hegyek,
perjés bőrök tükrödzenek.
×
Pisszeg, búg harmat, remeg,
földre hullnak hájas cseppek,
üresen réved a tekintet,
benne kiáltó emlékek
buborékházba zárt kötetek
lapjain gyászolva mesélnek.
Kormot fújnak gyertyavégek,
pislákolón mind elégtek.
Pislákolón mind elégtek,
magukkal vittek téged.
