XXXIV.

Pendura 2011.10.11. 19:32

 Devolúció

Pont vagyok a síkban,
Egyedül egymagam,
Végtelen zár közre,
Szabadon, de egyke.

Egyenes a síkban,
A semmibe tartva,
A síkon keresztül,
Határom vég nélkül.

Pont az egyenesen,
Rész a szegmensben,
Jelentéktelen. Pont.
Nem számít ki vagyok.

Sík vagyok a térben,
A kiterjedésben,
Otthon síknak, pontnak,
Én, a határtalan.

Vonal vagyok térben,
Haladó idegen,
Előttem s mögöttem
Nem látsz mást, csak engem.

Most testet alkotok.
Szabályos, határos,
A mindenbe bezárt
Gyilkos börtön-gúlát.

Vajon ha tér lennék,
Lenne, mi én körém
Áthatolhatatlan,
Hamis burkát vonja?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pavornocturnus.blog.hu/api/trackback/id/tr813295806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása