Búcsú
Mélyen vagy már más világban.
Fejed vállamon, bágyadtan.
De aludj csak, én őrizlek,
Te aludj csak, megvédelek.
Nem nézel többé szemembe,
Hisz szemeid már behintve
Halál-álom hűs porával.
Én itt maradok, vigyázva.
Nem fáj semmi annyira,
Mikor a lélek finomra szőtt szárnyán útra kel.
Nem fáj semmi annyira,
Mikor a test mozdulatlan, lélek nélkül hever-
Szemed rég elfedi fátyol.
Már nem szomjazol, nem fázol,
Már nem rezzensz, ha reccsen ág,
Halk szuszogásod nem szól már.
Még kezeim közt tartalak.
Még itt pihensz karom alatt.
Nem indulhatsz el nélkülem,
De utad nem kísérhetem.
Nem fáj semmi annyira,
Mikor a lélek finomra szőtt szárnyán útra kel.
Nem fáj semmi annyira,
Mikor a test mozdulatlan, lélek nélkül hever-
Arcom csupa kosz és ború,
Megküzdetett e háború...
De elhagytál...
De elmúltál...
Hogy világítson csonka gyertyám,
Ha láng nem ég már hitvány szálán?
