Harkálydal a nyár...
Ellibben...
Halkan csermely lobbant
fémszikrát tükrében.
Acélban ragyogó
felszíne ezer ajkán a szó,
és csillámerdők karjain
ül gondolatom. Karmazsin
szellők fésűje fésülje
hajam alá a foszlányos várost.
Vánkos fejemnek a nyugati nap,
táncolni festi a sok kátrány-árnyat.
Harkálydal a nyár...
Benne sárgán a rengeteg ház izzad,
Holnapra ma, tegnapra holnap virrad.
Ellibben...
És tovább csorgunk a folyóvízen.
