Versek

Fordított szerenád

Sötét szoba sarkán ülök, társam magány
Kifakult kezemben pergamen fektetve
Egy Emaj7-es szomorkásan tölti be a légkört
Lassan csapódott a falnak, földre zuhant, majd eltört

Rázendít az este szomorú koncertre.
Megpengetve húrját önti ki a búját:
Drága Napját sohse látja, fényes Napja messze jár.
Nem láthatja férjeurát, távol van, itt nincsen már.

Szépen, halkan, csendben, megtört keseredten
Egyre csak Őt hívja, egyre csak Őt várja.
Selyemhangon szépen búgó, apró csengettyű az ő szája,
De nem hallgatja édes szavát, dalolhat, de hiába...

Sötét szoba sarkán ülök, társam magány
Leveled olvasom, éj-zenét hallgatom...
És örülök, bár távol jársz, hogy minden tökéletes,
De bús vagyok, mert messze jársz és nem lehetsz itt nekem...