Utazásaim
óramű
| Kattog a mutató, serceg-ropog: a másodperc mesét mesél, az égéstermék van, volt és lesz konstans repülésben. Erős karok bilincsében hol vagyok szabad? Szolga! Cseléd! Zsarnok-kézen gyűrű! Természet, te legfőbb nagyúr, Hammurapi, oszlopokba, a föld alá vert törvényeid az égben fent és kint és legalul, mindenben benn, atomvázba öntve életet és értelmet... |
Illúzió, látszat, szemfényvesztés! Vakon látok: a fény szöget zár a testekre, élni átok, ha nem érted, csak érzed az egész mi is lehet, lelked porvíz szőtte hüvelye gyáván remeg. Megfáradt gondolatok hullámán zihál bárkám kormány nélkül. Zabolátlan vizek hátán szigetet kutat a szemem lomhán, lehetetlen, ki törvénytelen nem látja rejtve pihen a valóság.? |
