Usque usque usque
Feldobog
a gépszív sejtelmes fémzúgásban
kattog a potenciál
és rettenetes szikrák
gyúlnak az ébenvas-
börtönben
robban ezerfelé
az anyag és dühöngve
száguldja át a porcelántüdőt
vakon villan álmos szeme
keresztülvágtat a tünedezőn
az iszonyú fogaskerek közt
és gurul-suhan-száguld-repül
messze
messze
messze
remegő vasházban
amorf szolgák vagyunk;
a gyeplő a kezemben
vagy kezem a gyeplőben
vadon ékelődök a
szemfényvesztésben
szerelmes, csalfa erők
rángatnak: marionetté vedlek
zuhatagba révülök
élek vagy sem
a határ
a határ tart vissza
alagútszűk horizont
feszes iramot diktál
elveszve szaladok
az ismeretlenben
kóvályogva
szemembe fényszilánkok
pattogzanak
retinám ostrom alatt
szenved zilált tűzesőben
merre?
cél nélkül
fék nélkül
-el
sercenő kilométerek közt
-el
szótlan engedve
-el
el kéne rohanni
messze
messze
messze
*
messze a világtól
messze a haláltól
messze az embertől
mókuskerék-búgástól
messze a fényektől
el a sötétből
messzebb a messzitől
az ijesztő élettől
keresztül csillagon
át a vak zajon
megszakadni az iramban
elvágyódok nyugtalan
álmodni; álmodni kéne már
-befesteni a szürke szenvedést
-feledni monoton forgószelét
-finomra hangolni az óraművet és:
