Kommosz
Ó, Lakézisz, miért csuktad be a kopott,
öreg enciklopédiát? Hiszen a fele hátra.
Te ennek ellenére mégis abbahagyod,
hogy Múzsák kebléről zenét lopva
Dionüszosz-napon táncot járj
Thanatósszal? Minden hátramaradt
lapját befejezetlenül adod át
az Elízium örök könyvtárának vagy
a szép Kérekkel küldeted a Léthé
és a Sztüx partjára, hogy vesszen,
és Mánész se juttassa eszünkbe többé,
milyen volt még ereje teljében?
Ó, te megfáradt szív, mondd, miért?
Miért hagyod cserben a gazdád most?
Miért nem táplálod tovább testét
a magányos utazónak? Tőrbe csalod?
Aljas módon pusztítod saját magad,
hogy váratlan pillanatban még
ezer másik lélekbe lődd ki nyilad,
nem hagysz neki több boldog estét...
Hát itt fekszik megkopott, öreg arccal,
ki többet tudott, mint bármely kódex.
Még egyszer beszélhetnék öregapámmal,
tudatnám vele, hogy egyszer minden jó lesz...
