Szerenád
Szellő szárnyán szaporán szárnyaló,
Halkan hulló, haldokló hódolat
Ostromolja szíved gyémántrácsait,
Míg az éjszakát nem tépi szét pirkadat.
Titkon, tudod teérted tépődök,
Gyönyör gyöngye, gyöngécske gyöngyvirág.
Legyél szívem koporsója, temess el,
És ne engedj feltörni onnan soha már!
Lassan-lassan leáldoz levegőm.
Fehér fényben feketén füstölgök.
De ha nem elég lángom, hát hiába,
Dalolhatok én, csak bánatom lesz örök
Te nem...
