Puszta-város
Acélba hajló, selyem-kék égbolt,
Alulról narancsfény labdák festik,
Budai hegyek pepita homálya,
Hűvös nyári este minden nyugodt.
Hallgat a világ, a csend is halott,
Néha egy távoli zaj pengeti
Lomha, hangból faragott bőgőjét,
Hűvös nyári este minden nyugodt.
Horgas fények fűtik a kék betont,
És amilyen népes e városrész,
Most még pusztánál is elhagyatottabb.
Hűvös nyári este minden nyugodt.
Délceg fenyők, mik szél-ostromot
Sokszor vívtak, ma este pihennek,
Felhő sem ont magából zivatart,
Hűvös nyári este minden nyugodt.
Nem mozog már ember. Se itt, se ott.
A cigaretta parázs fáklyaként
Üzen hadat a szép sötétségnek,
Hűvös nyári este minden nyugodt.
Az aszfalt pár órája még forrott,
Ellenállva Nap izzó hevének,
De a Holddal szövetséget kötött.
Hűvös nyári este minden nyugodt.
Csak az ég csillámlik pár csillagot
Magára hintve, habfelhő-sálat
Horizont nyaka köré tekerve.
Hűvös nyári este minden nyugodt.
Már az utolsó fény is elbomlott,
Mint elnyűtt, fonott, kopott szőnyeg...
Fejem kedvesem mellé helyezem,
Hűvös nyári este lelkem nyugodt.
