Szerelmünk
Mikor az eső felfelé szállt
Kifodrozódva a pocsolyából,
Mikor a fű visszafelé nőtt
Mentsvárat remélve a talajtól,
Csak Mi haladtunk előre
Mikor a madár fészket bontott,
S a tojás nyelte el a fiókát,
Mikor a lomb fehér télen nőtt
Zöld ruhába öltöztetve a fát,
Csak Mi haladtunk előre
Mikor a homokszem felpergett
Dühödten ostromolva börtönét,
Amikor Gaya visszafútta
Viharos, vakmerő, vadóc szelét,
Csak Mi haladtunk előre
És mikor a nagy Föld egyetlen,
Óriás, barna sárgömböccé vált,
És az ős-univerzum végre
Rohanó tágulásában megállt,
Mi haladtunk előre,
Mert szerelmünk időtlen.
