Várok Rád
Én várok Rád,
Örökké
És tovább
Zöld réteken átívelő tekintetem
Jelenléted keresi szüntelen
Háborgó, kusza elmém gondolatai
Hiába idéznek fel előttem...
Szomjam oltsd, kérlek! Melynek neve: Hiányzol.
Keserű kép látni, mint távozol.
Vágyam végzetét hozd el végérvényesen!
Fázó szívem gyújtsd be! Erre vágyom.
Az idő szomorúan andalog, érzi
Szeretne, mégsem tud megfordulni:
"Ne kérj múltat, dicsőítsd a jövőt!
Hisz évek sora áll előtted szeretni."
A Jelen sivár, bús - egyhangú Nélküled
Veled vágyom létezni, csak Veled!
És a napok telnek lomha magányukban
Ha kéred, Tiéd lehet életem!
Én várok Rád,
Örökké
És tovább...
IV.
2011.06.08. 00:00
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://pavornocturnus.blog.hu/api/trackback/id/tr92966117
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.