Gyűlöllek Viharom, vigyázlak Gyémántom
Viharként, hangos szeszéllyel robbant az életembe
Száműzni, mit a pusztítás létrehozott,
Elfújni a homályos, halk, hideg, esti felhőket
Ajándékul hozta, mit aztán elragadott.
Dúlj fel! tépj szét! hajszolj az őrületbe!
Szeress! Imádj! repíts a végtelenbe!
Amit a tegnap temettet
A holnap csodája követ
Gyémántként, csiszoltas fénnyel hullottál az ölembe
Most szívem éke lettél, azúr-tűzzel égsz,
Most gondolatom lettél, és én őrizlek szeretve
Két szemed, a zafír-csillagkép megigéz.
Ragyogj! csacsogj! kápráztass el, oh kérlek!
Légy itt velem! Míg elragad a Végzet!
Amit a tegnap temettet
A holnap csodája követ
És a tegnap a mától annyiban tér el
Hogy immár gondolhatok rád... Szeretettel.
III.
2011.06.07. 21:09
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://pavornocturnus.blog.hu/api/trackback/id/tr972965820
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.