Könnycsepp
Haldokló könnycsepp vagyok.
Fehér arcú, hazug könnycsepp,
Pislákoló fényben,
Esti magányodban mindig visszatérek.
Bánatból kovácsolt nedv,
Szenvedés-manifesztáció:
Savam arcod marja,
Torkodat kaparja, tőlem sosincs nyugtod.
Könnycsepp a gyerek arcán,
Ki anyját többé nem látja.
Minden sóhajtásban,
Minden elfojtásban ott kacagok várva.
Csak várom az alkalmat,
Hogy kínodnak adjak jelet:
Hogy mindenki lássa,
Hogy mindenki értse, nem kegyes az élet.
Könnycsepp a világ arcán,
A gyerekén, az anyáén.
Sírjon az egész föld,
Vegyen mindenki a bánatból, mi enyém!
örömkönny szeretnék lenni
