XIX.

Pendura 2011.06.14. 23:51

Pensées

Félhomály
És nedves illat lebeg a szobában
Körbe-körbe
A párkány
Felszínén a szürkület halkan koppan
Összetörve

Szélfúvás
Lengeti a függöny lógó zsinórját
Elő s hátra
Elmúlás
Mélabús, csituló, zengő elmúlás
Test nyugvása

Óramű
Megfeszített idege egyre remeg
Epedve vár
Még eltűr
Összecsapó órákat és perceket
Nincs már, nincs már

Holt-zsoltárt
Zúg a harangjáték messze távolban
Messze messze
Bűn ablakán
Kopogó eső egyre csak zilálja
"Minden veszve"

Fehér fal
Mélyébe apró repedésként futnak
Kacér képek
Enigma
Miként szövődnek egymásba a szálak
Sötét lélek

Szenvedés
Magad nélkül, egyedül nem érsz semmit
Keser mardos
Megvetés
A semmi minden, mi betölt mindenkit
Torkom karcos

Eltűnik
Minden zokszó nélkül, nem zaklat többet
Haldokló vágy
Temetik
Múlt idők lidércét, a kísértetet
Már nem vár ránk

Nem fordul
Megáll és nem mozdul tovább az élet
Befagy minden
Csodás, rút
Vágyak a lefolyó spirálján véget
Lassan érnek

Hova lett
Értelmetlen hajszolásom célpontja?
Hol van? Merre?
Szép szívem
Érc-hús húrjait egyenként szakítja...
Mi értelme?

Félhomály
És nedves illat lebeg a szobában
Körbe-körbe
A párkány
Felszínén a szürkület halkan koppan
Összetörve

Szélfúvás
Lengeti a függöny lógó zsinórját
Elő s hátra
Elmúlás
Mélabús, csituló, zengő elmúlás
Test nyugvása...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pavornocturnus.blog.hu/api/trackback/id/tr22984902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása