Szemeid
Szemeidbe alábuknék,
És dacolva száz veszéllyel
Visszatérnék igazgyönggyel,
Majd nyakamba fűzve hordnám.
Szemeidbe alábuknék,
És megtisztítanám szépen,
Ha benne bánatod érzem,
Majd remélném, mosolyogsz rám.
Szemeidbe alábuknék,
Mert elveszni bennük édes,
Élvezettel nyel el végleg,
De nem bánnám, hisz akarom.
Szemeidbe alábuknék,
Szemedben mely falánk, éhes,
Sokan megmerítkeznének
De csak enyém, én birtoklom.
Szemeidbe alábuknék,
És önzőn befagyasztanám,
Szép fényeit elrabolnám,
Majd eltenném, enyém lenne.
Szemeidbe alábuknék,
És benne az Édent látnám,
Tengerkék Édent mely vár rám,
Vissza nem térnék életbe.
Hisz szemed menedék,
Mibe alábuknék,
Miben Én elvesznék,
Hova menekülnék.
