Versek

Elfogadás

Papírfecni teleírva
Bohókás gyermek-rigmusokkal,
Hímzett kendő telesírva
Bús, fekete panaszokkal.

Egyszer minden jó elmúlik,
Ahogy elmúlik a legrosszabb.
Most üvöltsz és szidsz mindenkit,
De nyugszol, ha dühöd lankad.

Kérded: "Mi vezetett ide?"
Te választ keresel hiába
A múltban keresd, itt nincsen,
Itt már nem találsz válaszra...

Édes fényű gyermeki kor,
Gondtalan öröm, felhőtlen kedv.
Mi változott meg hát akkor?
Nyaradból tél lett hirtelen.

Hangos pirosból kékre vált
Eged, nincs többé nyugtató dal,
Nincs többé szín sem, éj van már
Magába zár e négy fal.

Falad a bú, haragod ég.
Míg le nem bontod, nem jön napod,
Hát feloldozni legyél kész!
Míg le nem dől, sirathatod.
Nyugalomra csak és csak így térsz.